A tegnapi hírügyelet közben a szokottnál is levertebben böngésztem a kormány háza tájáról érkező sajtóközleményeket, melyekből megtudhattam: mindenki, de tényleg mindenki mögött Soros György áll, akinek pedig szarul megy, annak csak miatta megyen szarul. És kezdtem átérezni, milyen lehetett a kommunizmus alatt a "nyugati imperializmus aknamunkájáról" szóló propagandafanfárokat hallgatni.
Nem áll szándékomban bagatellizálni "Gyuri bá'" létező befolyását a világra - írtam eleget a disznóságairól ahhoz, hogy ez eszembe se jusson -, de az akkor is nonszensz, hogy lassan azért is ő lesz a felelős, ha elered az eső, vagy éjjel a vaksötétben belerúgunk a kredenc sarkába.
Két veszélye is van annak, hogy a kormánypártok és főleg a hozzájuk kötődő, iszonyatos erejű médiagépezet már-már kozmikus méretűvé dagasztja a Soros-sátánt: egy idő után komolytalanná válik, mint minden mumus; emellett ráerősít nemzetünk legnagyobb jellemhibájára, a szellemi kényelmességre.
