Nyitányként azt akartam írni, hogy manapság ritka, hogy filozófiai elmélkedésekre adjam a fejemet, mert túlságosan is lefoglalnak a mindennapok, a megélhetés, és a földközeli problémák ahhoz, hogy olyasmiken elmélkedjek, amik kívül esnek jelen világunk/kultúránk/társadalmunk... stb. haszonelvű koordináta-rendszerén. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem fedné teljesen a valóságot. Nem a fennálló rend, erkölcs, gondolkodásmód, és létviszonyok milyenségén való lamentálásról szoktam ugyanis le – a megfelelően huzalozott ember számára ez kb. a lélegzésről való lemondással lenne egyenértékű – hanem az eredmények nyilvános megvitatásáról, vagy egyszerűen közléséről.
Ez nem csak e blog végletekig való elhanyagolására vonatkozik, sajnos azt kell észrevennem magamon, hogy más csatornákon is kerülöm a fontos, vagy annak vélt dolgokról történő kommunikációt. Miért? Ahogy az idők folyamán már sokszor bebizonyosodott, azok az emberek, akik nem érzik teljesen kompatibilisnek magukat korukkal, hajlamosak, egyfajta forradalmár, vagy ellenforradalmár dactól hajtva, visszahúzódni a magánélet kicsiny kagylóhéjába, várva az alkalmat, amikor a kinti klíma ismét alkalmas lesz arra, hogy kimerészkedhessenek, s egy megértőbb közegben újra kibontakozhassanak. Akinek szerencséje van, annak lelki alkata, vagy lelki fejlődése egy adott szakaszban ismét találkozik, s végül kéz a kézben, harmonikusan haladhat tovább a korszellemmel. Akinek nincs, az a maga héján belül kénytelen élni, és legfeljebb egy számára kedvesebb világot pingál annak belső falára, hogy végleg meg ne nyomorodjon lelkileg.