Szabó Dezsőt, a XX. század magyar irodalmának nagy magányosát divat szidni, ilyen-olyan jelzőkkel megbélyegezni. Épp úgy, ahogy már saját korában is az volt. Őszintén, objektíven szemlélni, és megérteni sosem volt sikk. Ma sem az. Talán mert korántsem olyan könnyű feladat,…

Felemás érzéseim vannak Nemere István legutóbbi történelmi regényével kapcsolatban. Egyfelől alapos kutatómunkán nyugvó, sok tekintetben a történelmi hűséghez ragaszkodó alkotásról van szó, ami Magyarország múltjának egy rendkívül vitatott, épp ezért kifejezetten érdekes…

Hogy miért nyúl az ember békeidőben háborús irodalomhoz, annak számos oka van. Az egyik legfontosabb talán az, hogy igazán sosincs békeidő. A világ tele van permanens összecsapásokkal, és nem árt, ha ezek általános, elemi természetéről némi közvetett tapasztalatot szerzünk.…

Az embernek általában nincs könnyű dolga, ha közel 100 év távlatából akar recenziót írni egy műről. Ilyenkor ki kell hámoznia a szöveget a rárakódott emlékezeti, tudományos, és sokszor bizony politikai rétegek alól. Különösen nagy jelentősége van ennek, ha az adott mű –…