Fogas kérdések, disznóságok

 2014.01.09. 18:02

Valószínűleg már most bánom kicsit, hogy megszültem ezt a posztot, de ez a hely mégis csak az a szárítókötél, amire az efféle szennyeseket kiteregethetem magamból, úgyhogy csapjunk a lecsóba! Vagy az már gyilkosság...? Ú, kemény lesz ez a pár bekezdés...


Először vala ez: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=681918111828775&set=a.370108239676432.85896.259149234105667&type=1&theater


Aztán lett belőle ez: https://www.facebook.com/events/561876617224205/?source=1

Majd ez: http://444.hu/2014/01/09/csak-disznotoros-lesz-a-fogashazban-a-malacot-mashol-olik-le/

Mindjárt itt le kell szögeznem, hogy egy olyan intézmény programja körül zajlik a habverés, melyben én még sosem jártam, és nem hinném, hogy valaha is fogok, így számomra akár édesmindegy is lehetne a történet. De nem az.

A jelenség rögtön kettő darab értelmezési síkon is izgalmas: az elrugaszkodottabb a közbeszéd milyensége felől közelít a kérdéshez, a másik, a személyesebb, pedig a pro/kontra tengelyen zongorázza végig a történetet.

Tárgyaljuk meg most az utóbbit (ez itt mégiscsak egy egóblog), és minél gyorsabban essünk is túl a rágós részeken. (Ma a kényszeres szóviccek napja van, igen.)

Tehát, a személyes érintettség faktor ott indul, hogy én biza gonosz húsevő vagyok. Sőt, amíg drága, megboldogult anyai nagypapám élt, nem átallottam évente legalább egy disznótoron aktívan részt venni (szúrni sosem szúrtam malacot, mert nem volt hozzá érzékem, illetve ügyességem, fogni viszont hősiesen fogtam, feldolgozni, és enni pedig még annál is hősiesebben). Azt sem árt tudni, hogy kényszerdiéta okán volt olyan éve életemnek, melynek tetemes részében nem ehettem húst (meg úgy általában bármilyen fehérjét).

Mondhatnók ismerem a barikád mindkét térfelét, és el kell áruljam, egyik sem transzcendensebb a másiknál, se itt, se ott nem találtam Szent Grált, azóta is épp úgy eszem húst és zöldséget, hamisítatlan gasztronómiai kéjencként hülyeség is lenne elvárni tőlem, hogy bármelyikről lemondjak.

Ezért pl. kifejezetten nem szeretem azokat, akik a zöldségfogyasztás kizárólagosságát hirdetik, mindenek felett, és mindent kizáróan. Ismerjük az ilyet, mindenki hülye, csak ő helikopter, aki pedig nem úgy, ahogy ő, az nem is ember. Senkitől sem vitatom el a vegetáriánus életmód létjogosultságát, amíg nem küzdi föl magát az erkölcsi magasló nyergébe, és nem rendez tömegoszlatást az abszolút igazság lángpallosával, ha kell, ha nem.

Ha nem tetszik, hogy a Fogas Házban disznót vágnak, nem kell aznap oda menni. Ilyen egyszerű. Ha nem tetszik, hogy én eszem húst is, na bumm, biztos velem van valami difi, nem kell belém avatkozni. De azon viszont ne sértődjön meg senki, ha a fölösleges pampogásra felveszem a kesztyűt (ha nem is személyes megszólítottként, de a sorsközösség okán garantáltan), és én is elő merem adni a véleményemet (a mai világban sajnos, érvek, türelem, és valódi tolerancia híján, ezért szoktak kiosztani mindenféle beszédes billogot, mint náci, fasiszta, autoriter, intoleráns, idióta, műveletlen, meg hasonlók...).

Például, hogy képmutatásnak tartom, ha valaki "aggódik" a haszonállatokért, mert azok – irgalom atyja, ne hagyj el! – hangot adnak ki, sprickol belőlük a vér, illetve hatalmas, kerek szemekkel néznek az emberre, miközben elhaláloznak, míg a növények nem cselekszik ugyanezt. Erre remek visszavágás szokott lenni, hogy a zöldségnek nincs idegrendszere, így a zeller nem is érez fájdalmat, miközben elpusztítjuk.

A vita szempontjából mellékes, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint fogalmunk sincs, mit fog föl abból egy karalábé, ha négyfelé csapjuk, az már érdekesebb, hogy miként állunk az élethez, és annak értékéhez. Vajon egy olyan élőlény szenvedése, és kimúlása, mely hangot tud adni fájdalmának, ill. egyéb úton is ki tudja fejezni azt, előrébb való, mint azé, amelyiknek ehhez nincsenek meg a biológiai adottságai, de potenciálisan érezheti ugyanazt? Fogas kérdés... (ejj, már megint...)

De van itt még egy gondoaltkísérlet: mindenki vegyen most egy jó mély levegőt! Fújjuk ki! Ugye, milyen remek volt, mindenki élvezte? Akkor üdv a tömeggyilkosok legtöbb élőlényre kiterjedő klubjában, ugyanis ezzel a cselekedettel mikroorganizmusok csilliárdjain sikerült genocídiumot végeznünk egy pillanat alatt. Ugye most senki sem gondolkodott el azon, milyen kegyetlen dolog is a lélegzés, és inkább abba kellene hagyni? (Aki igen, az tudja, mit kell tennie...) Bizony, nem árt, ha elfogadjuk, hogy az életben maradásunk más élőlények pusztulásával jár. Teljesen fölösleges dilemmát csinálni belőle, hogy milyen méretű teremtményeknek kell ehhez adott esetben meghalnia (a gyesznó is sok kis izéből áll, az nem érv, hogy az óriásamőba le van tojva, mert miniatűr), mert változtatni amúgy se tudunk a dolgon (jobban mondva, tudunk, de a kollektív öngyilkosság nem tűnik túl előremutató lépésnek). Vagyis inkább, nem úgy kell dilemmát csinálni belőle, ahogy azt sokan művelik.

Húst és zöldséget is lehet igényesen, egészségesen, és főleg mértékletesen fogyasztani, a végletesség egyik esetben sem célravezető, a kizárólagosság pedig pláne nem.

Mindenkinek szíve joga, hogy ne tetsszen neki mondjuk a disznóvágás, a vér látványa, a visítás, meg minden, ami az ilyesmivel jár, sőt az is normális, ha az ember szívének húrjai megpendülnek szegény malacért egy pillanatra. De akkor legyünk annyira emberek, hogy aki így érzi, az felvállalja ezt, és ne olyan marhaságokkal próbáljuk győzködni egymást az IGAZSÁGRÓL!!! (igen, így...), hogy hány tonna búzából konvertálódik 3 dkg hús, és miért baromság ez alapján húst enni, meg hasonlók, vagy hogy mennyire gazdaságtalan az állatok léte, mert pusztítják a drága növényeket... stb.

Talán élhetőbb hely lenne a világ, és talán egyszer egy asztalhoz is tudna majd ülni a két társaság anélkül, hogy egymást falnánk föl.

Címkék: hablaty közszájon

A bejegyzés trackback címe:

https://diohely.blog.hu/api/trackback/id/tr685748826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KZsuzsa · http://deepindata.com 2014.01.10. 08:30:46

azt a vonalat kifelejtetted, hogy az a drága állat csak és kizárólag azért él, mert utána le akarjuk vágni, hogy megegyük. Merthogy úgy tenyésztik, direkt, gonosz módon már a fogantatása pillanatában halálra, és asztalra van ítélve.
sőt, azt a sok tonna takarmánybúzát is direkt azért termelik, hogy ezeknek a szerencsétlen állatoknak legyen miből megenniük.
és hát, ember meg nem enné azt. legalábbis nem jóízűen.
(kisvirag)

Tari Tamás Viktor 2014.01.10. 12:10:42

@KZsuzsa:

Mindannyian halálra születünk, mi emberek is. És hiába hamvasztanak el adott esetben, a természet örök körforgása alól nem vonhatjuk ki magunkat.

A mi elmúlásunk is a természet fennmaradását szolgálja, ahogy a haszonállatoké, és a takarmányé is.

A természetben nincs "értelmetlen", sem "gonoszság", vagy "jóság", az efféle szentimentális naivitás emberi dimenzió.

De jó, szemléljük a te nézőpontodból a disznó sorsát! Ha a vadonban nő föl, háborítatlanul rója a végtelen mezőket, akkor nem az lenne a vége, hogy előbb-utóbb fölfalja egy ragadozó állat, vagy ha szerencséje van, akkor meghal végelgyengülésben, és a férgek teszik vele ugyanezt? A végeredmény ugyanaz.

KZsuzsa · http://deepindata.com 2014.01.10. 12:15:07

nem, akkor az történik, hogy a köcsög hentesek helyett a köcsög vadászok lövik le :D
(ironikusra szántam :) legalábbis ezen érvekkel el szoktak kicsit rágódni a vegák, hogy az az állat meg se született volna, ha nem megenni akarnánk.
A kedvenceim egyébként azok az egyébként húsevők, akik lelkifurdalás nélkül túrják be a disznópörköltet meg a rántott csirkét, de sipákolnak, hogy szegény őzike, meg nyuszi, mert milyen aranyosak, meg így lelőni őket. Pedig nekik vidámabb életük van (és a vadakat is vadazdálkodási terv alapján hagyják szaporodni, nem csak úgy.)
na mindegy, alapvetően egy oldalon állunk ;)

Tari Tamás Viktor 2014.01.16. 16:37:38

Na, most tűnt föl, hogy ezt sikerült törölnöm valahogy... Akkor újra:

@KZsuzsa:

Öröm hallani :)

Az aranyos állatok miatt nyívó húsevők kapcsán a kedvencem egy amerikai újságban leközölt - ha jól emlékszem - olvasói levél, melynek feladója fél oldalban taglalta, hogy milyen kegyetlen dolog a vadászat, miért nem tesz úgy mindenki, mint ő, és vásárolja meg a húst az áruházban, mert ott csak le kell venni a polcról, és nem ölnek le érte állatot...

Egyébiránt én szeretem a haszonállatokat is, amellett, hogy elfogadom, hogy belőlük lesz az étel, amint alkalmam nyílik rá, hihetetlen energiákat tudok áldozni a csirkék, nyulak, miegyebek jóllétére :D

Rózsa Reisch 2014.06.11. 17:55:25

Bar nem tul friss a bejegyzes es a blog olvasassal is le vagyok maradva, de sikerult valamelyest potolnom. Jol beleszaladtam ebbe az iromanyba is, ami alapvetoen tetszett es videki lany leven majdnem kotelessegemnek ereztem, hogy ne hagyjam ezt igy szo nelkul. Szerencsere hasonloan erzunk a haszonallatok, vadaszat, vegetarianizmus kerdeskoreben, megis egyetlen dolog azert kikivankozik belolem ezek kapcsan. (Nem kizart, hogy tobb lesz belole..)
Adott egy program Budapesten: disznovagasos buli, annak minden mozzanataval. (Merem remelni, hogy ennek a dolognak a celja tobbek kozott az volt, hogy megismertessek a kedves resztvevoket a procedura teljes folyamataval) Amibe tetszik, nem tetszik, benne van a szuras is. A husipar mukodeseben sincs benne tudtommal, hogy nagyon szepen megkerik a haszonallatot, hogy halj meg szepen, mert a sok szep lelku gyokernek kell a hus. Bar ugy tudom, azert akadnak helyek, ahol igyekeznek humanusan megoldani ezt a reszet a dolognak, de a vegkifejletet tekintve szerintem total mindegy a dolog. Ugyebar megy a rinya, hogy de csunya meg ronda dolog ez. Nekem pedig egyetlen egy dolog jut az eszembe es haborit fel, hogy milyen veszett jol megy mar a mai vilag emberenek, hogy van ideje a disznok (es egyeb nyalanksagok) lelki eletevel foglalkozni, de egyes embertarsaik lelkebe sokszor lelkiismeret-furdalas nelkul kepesek beletaposni csak azert, mert nem egy a velemenyuk, vallasuk, zenei iranyultsaguk, egyeb hovatartozasuk. Sokaig tudnek meg pampogni, de kar a sok ertetlenbe ez a par ezer karakter.. :D el se jut odaig. Ja es imadom a disznosajtot. :p