A lelki mélypontok természetrajza roppant képlékeny tudomány. A vizsgált problémáknak vannak változó és konstans értékeik, szinte matematikai pontossággal kiszámítható, és leírható változóik, jól dokumentált tulajdonságaik, és vannak olyan részeik is, melyekre egyik emberi nyelv sem talált még szavakat.
Az összeset végigvenni lehetetlen, általános kórrajzot adni róluk pedig roppant aprólékos, és időigényes feladat. Bár, az emberiség már egy ideje próbálkozik a dologgal, a folyamatot úgy hívják: művészet (pontosabban, minden, ami művészet). Ekkora fába nem vágnám a fejszémet, ha nem muszáj (kéretik úgy venni, hogy bár a szófordulat szorosan kapcsolódik a tárgyhoz, nem feltétlenül szójáték akar lenni…).
Én csak egyfajta lelki padlófogásról fogok most mesélni, de talán mind közül ez az egyik legrohadtabb.
Ahhoz képest, hogy mennyire szellemi, és lelki tartományokból származik magja, meglepően fizikai jószágról van szó. Ha úgy vesszük, szimptómái tulajdonképpen nem is olyan kellemetlenek. Heveny zsibbadás homlok-, vagy még inkább halántéktájon, enyhe erőtlenség a comb, és az alkar magasságában… Így, leírva egyik sem hangzik olyan szörnyen.
Növekedése gyors, kissé szédülős érzés (jól dokumentált esetek sokasága bizonyítja, hogy akár másodpercek alatt végbemehet). Amikor igazán intenzív, akár lábujj-csiklandóssággal is járhat, bár ezt a külső hőmérséklet nagyban befolyásolhatja, így mindig érdemes odafigyelni, mely napszakban, s mely évszakban ültetjük.
Meglepően sokan tudatmódosító szerek garmadáját fogyasztják, vagy extrém sportok hadát űzik a hasonló testi tünetek kiprovokálására, mi kerüljük ezeket, és mindig csak tiszta forrásból, nemes erőfeszítésből való hajtásokat, vagy csemetéket szerezzünk be: munka, érzelmi élet, családi viszonyok.
Ami valóban kellemetlen lehet, az talán a gyomorgörcs, és a fejfájás. Igen, az izmok önkéntelen megfeszülése, amiről addig nem is veszünk tudomást, amíg belégzés közben föl nem tűnik, milyen szívósan összeálltak a máskor oly engedelmes rostok. Ezt a jövőben megfelelő talajműveléssel ellensúlyozhatjuk, attól függ, kövér legelőt szánunk a növény környezetéül, vagy mértani vonalak közé rendezett parkot.
Olykor talán a nyelőcső is összeszűkülhet, de akinek viszonylag sokszor van része ebben az élményben, az már föl sem veszi az ilyesmit. A bánat tapasztalt kertészei tudják, hogy a megfelelő öntözés kulcsfontosságú az ilyen kérdésekben, és hogy rengeteg múlik azon, milyen tápoldatot, vagy gyomirtót használ az ember, s mely szerrel mi a célja, mert bizony, vannak a fajtának olyan példányai, mik nem a tiszta víztől nőnek magasra.
A migrénről elmondható, hogy alattomos, és tompa; mindaddig, míg nem kifejezetten rá koncentrálunk, mintha ott sem lenne. Mivel egyértelműen az elfojtott könnyek nyomásából sarjad, ő maga lesz a fájdalom teste, s mint ilyen, mély gyökerű, érckérgű, és szúrós. Általában aztán is él-virul, miután tápláló nedvessége elapadt, így jól gondoljuk meg, mikor öntözzük (s ahogy már említettük, mivel). Évelő, és örökzöld fajta, sok magvat szór, és gyorsan szaporodik. Ha netán ráunnánk, és sikerül kivágnunk, munkánknak akkor sincs vége, hisz helye sokáig terméketlen marad, s rút, szürke foltot hagy a lélek és a test mezején. Álljon akár a dagadó természet dombjain, akár gondosan ápolt kert része legyen, eltüntetése nem egyszerű.
Összefoglalva tehát, növényünk egy könnyen fejlődő, makacs, sok művelést/törődést igénylő, nehezen kiirtható, hasznosságában, és esztétikájában igencsak megkérdőjelezhető erényekkel bíró feladomfa (tudományos nevén: erőfeszítések hiábavalóságának realizálódása).
Jó kertészkedést hozzá…!
