Avagy, miért rühellek konzekvensen minden olyan társadalomgazdálkodási mechanizmust, ami nem elég, hogy elavult, de még csak nem is működik normálisan. Magyarán szólva, a francért kell még mindig embereket hülye egyenruhákba bújtatni, és házról házra zargattatni velük a jónépet, holmi óraállások ügyében, amikor ha mást nem, legalább telefonon már mindenki be tudná jelenteni ezeket?

A közműszolgáltatók ""kedves"" alkalmazottai még mindig meg tudnak lepni, pedig nagyon rajta voltak az utóbbi tíz évben, hogy mára még a szemöldököm se szökjön a magasba egy-egy rezgőléces akciójuk/megnyilvánulásuk kapcsán.

Most konkrétan a vízművesek rángatják a pofonfát, ráadásul lassú víz, partot mos szisztéma szerint (hát egy vízmű, hogy csinálná másképp, ugyebár), ami nálam egy ideig a birkatürelem hatásköre alá esik, tehát, relatíve nem zavar, de egyszer legyen elegem a dologból, és onnantól valaki kezdhet dobhártya-, ill. orrcsontdonor után nézelődni...

Jelen esetben a problematika konkrét forrása a leolvasó tyúk, aki egy ideje roppant kellemetlen kánkánt jár az idegeimen.

Tegnap reggel összefutottunk a lépcsőházban, és még rá is kérdezett, hogy kiírtam-é az óraállást, én pedig készségesen válaszoltam, hogy igen, naná, földszint 3, az ajtóra ragasztva a cettel, ott ne felejtse nekem, ötmilliomodjára is!

Erre mi fogad, amikor hazatérek a számos napi teendőm elvégzése után? Naná, hogy a papírfecni még este is ott virít az ajtóm közepén, érintetlenül, ahogy hagytam, idegenkezűségnek semmi jele.

Mivel gyanítottam, hogy nem az éjszaka közepén óhajt visszatérni érte, elkönyveltem, hogy ez így nyilván bukó, és fizethetek megint valami hasra ütés szerű összeget. De már nagyon kezd telni a pohár (újabb vizes gondolatkapcsolás, szörnyű ez a konnotációs szájbarágósdi), mert ez zsinórban legalább a harmadik eset, hogy elővezeti ezt a mutatványt.

Arról az alkalomról nem is beszélve, amikor kötelező, személyes leolvasás címszóval itthon kellett ülnöm egész nap, de persze cseszett bárki is bezörgetni hozzám. Ennek tetejébe ráadásul találok egy olyan papírt a postaládában, hogy irgum-burgum, ha még egyszer nem biztosítom a bejutási lehetőséget a leolvasónak, a TEK fogja hajnalban rám rúgni az ajtót, és már visznek is Recskre, követ törni.

Talán az a kiírás volt túl magas a hölgynek, ami arról tájékoztatja a megfáradt vándorokat, hogy rossz a csengőm, ezért bebocsájtás reményében kéretik kopogni? Füst/fény/szagjelekre, telepátiára, és a szomszédoknak való, sutymorgó panaszkodásra, miszerint "Nem igaz, hogy ez sosincs itthon!"*, sajnos nem áll módomban érdemben reagálni.

Nem baj, innentől én ezeket a lejelentőlapocskákat gondosan őrizgetni fogom, a továbbiakban max. két húzása lesz a hölgyeménynek, és utána irány a Díjbeszedő reklamációs osztálya, aztán majd vakarózhat. Ilyen, és ehhez hasonló kvalitásokkal biztos könnyű lesz új állást találni...

*Azért, mert dolgozik, bakker. Elhiszem, hogy nem ismerős a problémakör.

UI.: A címadás kacifántumaiba most inkább ne bonyolódjunk bele, aki ismeri valamennyire a Prosectura önkéntes tűzoltó-, és lendületzenekar munkásságát, az sem fogja érteni, de legalább valami halvány sejtése lehet arról, mit is akar ez kifejezni :3