Ma, minden szándékommal teljesen ellenkező módon, sikerült megbotránkoztatnom egy fél buszt, illetve egy komplett buszmegállót.
Történt ugyanis, hogy hazafelé menet vártam a 97E-t, egy már-már tornádó erejű szélvihar kellős közepén. A menetrend alá felkalapált, vidám, narancssárga kuka (csak zárójelben: tényleg nem tud kihalni ez a végtelenül gejl kukatípus Budapestről? nem hiszem el, hogy nincs ennél jobb/effektívebb dizájn a cucializmus óta...) súlyosan lefejezett állapotban nyekergett az oszlopán, egészen addig, amíg egy elemi erejű löket jól földhöz nem csapta.
Tudniillik, ha ennek a fajta szemétvödörnek eltávolítják a tetejét – amit jelen pillanatban valami kapanyéllel ütni való kukabúvár volt szíves elkövetni még a nap folyamán, és persze visszahelyezni már erősen derogált – automatice elengedi a rögzítését, és pikk-pakk levehető a helyéről (lévén, így szokták kiüríteni).
Nem elég, hogy az egész dzsuva kis híján a lábamon landolt, mindenféle befőttesüvegek görögtek elő a sárga rettenetből, némelyik egyenesen az úttest irányába. Ezeknek nagy sebesen útját is álltam, mert mégis csak ciki lett volna, ha valaki pont ettől kap defektet, és emiatt dugul be az egyetlen közlekedési útvonal, amin haza tudok jutni a munkából.
Ezután zsebkendővel a kezemen bénázva próbáltam helyretuszkolni a szemétgyűjtőt, de nem jött össze, plusz a szél csaknem ki is csavarta a kezemből, szóval feladtam, lefektettem a földre, és amennyire csak lehetett, visszarugdaltam bele az üvegeket, amik közül törött is néhány, de ez már nem igazán érdekelt.
Egészen addig, amíg föl nem tekintettem az áldatlan foglalatoskodásomból, és rá nem döbbentem, hogy az egy szempillantással az előtt még totál üres megállóból épp vagy tíz ember mered rám, megrökönyödve, és az akkor érkező busz utazóközönségének legalább fele is engem stíröl, gyanakvóan.
Valószínűleg mindkét társaság annyit érzékelt a jelenetből, hogy egy láthatóan kissé ideges fickó, teli erőből rugdalja a földön fekvő szemetest, és a belőle kiömlött retket, miközben félhangosan anyázza azt, aki kitalálta ezt az életképtelen kukakonstrukciót.
Ezek után elég érdekes hangulatú utam volt az Örs vezér térig, de legalább egyből lett ülőhelyem...
