Nem, sajnos nem a Trónusok harczáról lesz szó. Sokkal inkább trónolók harcáról. Avagy, újabb magyar abszurd a kettős mérce, és a hatósági műkeménykedés jegyében.

2013-ban született egy olyan, nagyon is üdvözlendő intézkedés, miszerint, ha nem te vagy a közterület-fenntartó, és mégis elviszed a lomtalanításba kirakott szemetet, bizony-bizony lopást követsz el.

Egyesek ezen egyből fátyolos szemű aggódásba kezdtek, hogy jaj, eltűnik a hungarikumnak számító lomizás, ami akkora hatalmas kulturális értéket képvisel, és a múlt örökségét menti (... <sóhajt, legyint>); plusz  tömegével fognak éhen halni azok a dögkeselyű famíliák, akiknek ez "az egyetlen tisztességes jövedelemforrása", és hogy nincs még olyan civilizált ország e planétán, ahol ilyen diktatórikus, autoriter, hova tovább fasiszta törvényeket merne hozni a kormány, és hasonló hamuba sült ökörségek...

Mi pedig, akiknek már nagyon elege volt abból, hogy lomtalanítási héten képtelenség közlekedni az utcán; nem lehet úgy megállni a kapualjban, hogy ránk ne förmedjen egy tagbaszakadt vadbarom, vagy egy csiricsáré, rakott szoknyás hárpia, hogy a fél méterre lévő kupac vacak mind az övé, és mit bámuljuk, meg így kibelez, úgy meg leszünk ölve, satöbbi; talán kissé fellélegeztünk.

Egészen mostanáig. Jelentem, az aggódóknak, és Pintér Sándornak egyaránt, Óbudán mit sem változott a helyzet. Mikor egy héttel ezelőtt megjött a kis értesítő, hogy 11-én lomtalanítás lesz, már szkeptikus voltam. A szöveg ugyanis többször, vörösben pompázó, vastag betűkkel kiemelte, hogy csak aznap szabad lomot kirakni, amit csak a közteresek vihetnek el, különben irgum-burgum, ramazuri, cintányér! Megszokhattuk, hogy ezek többnyire olyan szinten üres fenyegetések, hogy már nevetni sem tud rajtuk az ember, mindenesetre érdeklődve vártam, tényleg ott fog-e poroszkálni a rendőrjárőr a kerületi kukásautó mögött, és tényleg intézkednek-e bárkivel szemben is, ha úgy adódik.

Minő meglepetés, a kedves pékek még az alig egy utcányira lévő kapitányságból sem dugták elő az orrukat, viszont engem már reggel hatkor egy roppant morcos, kulturális örökségmentő fogadott a ház előtt. A szemében lángoló indulat nyilván annak szólt, hogy az emberek megint csak törött vécécsészéket, műanyag tálcákat, és ócska bútorokat dobáltak ki a Corvinák elveszett példányai helyett, így a dicső magyar múlt viszonylag kevés, megmentésre érdemes darabkáját gyűjthette óvó-védő szárnyai alá e nemes lelkű Indiana Jones.

Nem kellett sokat várni, amikor biciklizni indultam, a kultúrkampf egy teljesen új stádiumába lépett, s a hidegháborút felváltották a tettek. Az utcán végigaraszoló szemetesautót konkrétan síppal, dobbal, nádihegedűvel kergették el a hungarikum számba menő utcai paladinok, s minden kacatért ordítozva küzdöttek a barbár közteresekkel, akik a legsötétebb korokat idéző szűklátókörűséggel óhajtották eltüntetni a felbecsülhetetlen értékű leleteket az út mellől.

De megnyugodhatnak a lomizásért, és a lomizókért aggódók, az igazság ismét győzedelmeskedett, a gaz, autoriter, sőt, meg merem kockáztatni, náci csürhe végül meghátrálni kényszerült, így aki kulturális javakra vágyik, a Tímár utcában, a parkoló autók melletti keskeny sávban még talál magának bőven. Sőt, sietnie se kell, mert valószínűleg még hónapok múlva is ugyanúgy fellelhetők lesznek e mesés drágaszágok, hisz ahogy a felhívásban is szerepelt, az önkormányzat csak a mai napon szedi össze/gyűjti be/deportálja(!!!) mindannyiunk közös kincseit... (ezt viszont garantáltan be fogják tartani, az biztos)